Választás lépésről lépésre II. – Egy kis retro

Mielőtt tovább olvasnánk a Nemzeti Választási Iroda Hirdetményét, poroljuk le egy kicsit történelmi tanulmányainkat. Ahogy az előző cikkben – Választás lépésről lépésre I.– láttuk, ma a választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos. Minden nagykorú – 18. életévét betöltött – magyar állampolgár választó és választatható. Választójogunk gyakorlása saját szabad elhatározásunkon alapul. Ez nem mindig volt így. Erről szól ez a cikk.

Tömeges gyűlések

A történelemből először talán sokaknak a vérbe mártott tőr, vagy kard körbehordozásának esete rémlik fel. Ez az egész közösséget érintő ügyek vagy a hadsereg mozgósítása idején hirdette, hogy ki-ki fegyverrel, vagy amint teheti, a közönség parancsának meghallgatására megjelenjen. A helyet is megmondták, hogy hol. A parancs áthágóit, hacsak helyes mentséget nem találtak, pallossal kellett kettévágni, vagy közönséges és örökös szolgaságra vetni. Hát így kezdődött. De ennek az időnek Géza fejedelem óta vége.
Magyarország később a tömeges országgyűlések korát élte. Kezdetben a nemzetgyűlést a törzsszervezeti fegyveres gyűlések, a nemzet szabad és fegyveres tagjainak személyes megjelenése jelentette.
A királyság felvétele után a tömeges gyűlések törvénykező országgyűlések voltak, amin megjelentek a szállásbirtokos és az adománybirtokos nemesek is. Mégpedig fegyverrel. A király a jelenlétükben tartozott bíráskodni, vagyis törvénykezni. Meghallgatta ugyan a nemeseket, de döntéseit egyedül hozta. Kötelessége volt ugyanakkor, hogy évente, Szent István napján, Székesfehérváron törvénynapot tartson. Később az is megtörtént, hogy a nemesek el sem mentek személyesen az országgyűlésre, hanem megyénként két követ útján képviseltették magukat.

A rendi képviselet kora

Ezt a korszakot követte a rendi elkülönülés kora, amikor az országgyűlésen a nemesek mellett megjelentek a szabad királyi városok követei, apátok és prépostok, a káptalanok és a horvátok követei. Az országgyűlés kezd két házra válni, a főnemesekre, akik kezdetben a király tanácsadói voltak és a köznemesekre. Ez az időszak a mohácsi vészig tartott.
Ezt az időszakot követi a rendi képviselet kora, 1848-ig. Ezt a korszakot a nemesek királlyal szembeni egyesülése jellemzi, jogaik védelmében. Az országgyűlés ténylegesen is két táblára szakad, a főnemesek és a köznemesek házára. A rendi országgyűlés mindkét házában a nemesség, és nem az egész nemzet képviselői jelennek meg. És mivel így kisebb a létszám, ettől kezdve nem a szabad ég alatt, hanem teremben tanácskoznak.

A népképviseleti országgyűlések és a cenzusok kora

1848. évi 5. törvénycikkel beköszönt a népképviseleti országgyűlések kora. Ez már a felvilágosodás és a liberalizmus hatása. A képviselőket választókerületenként választják és őket egyenlő jogok illetik meg. Bár a korszakot a politikai egyenjogúságra való törekvés jellemzi, a politikai jogok aktív gyakorlását feltételekhez kötik. Politikai jogélvezetet – tehát választójogot – kaptak azok, akiknek eddig is volt, valamint az országnak s kapcsolat részeknek mindazon bennszületett, vagy honosított, legalább 20 éves … lakosai, a nőket kivéve, akik… És itt a vagyoni és műveltségi cenzusok (vagyoni és értelmi képesítés, minőség) részletes felsorolása következik. Jövedelmükre való tekintet nélkül, tehát műveltségi cenzus alapján kapnak választójogot a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, akadémiai művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és iskolatanítók. És mindezektől függetlenül a városi polgárok. Aki nem talál magára a vagyoni és műveltségi cenzusokat tartalmazó felsorolásban, annak nincs politikai jogélvezete. Választható mindaz, ki választó, ha életének 24-ik évét betöltötte, s a törvény azon rendeletének, miszerint a törvényhozási nyelv egyedül a magyar, megfelelni képes. És még egy érdekesség. Mindegyik országgyűlési követnek az országos pénztárból 5 pft. napidíj, s lakbér fejében évenként 400 pft. fizettetik.
Az 1874. évi XXXIII. törvénycikk megint csak azzal kezdi, hogy választói joguk van az ország mindazon bennszületett vagy honosított polgárainak – persze megint a nőket kivéve -, kik 20-ik évöket betöltötték. És mivel már a kiegyezés után vagyunk, választói jog az 1848. előtt fennállott kiváltságokra jövőben nem alapítható és a vagyoni alapú cenzussal szemben megjelenik az adócenzus. A választójogot a kirótt adó mértéke határozza meg. Pl. választhattak azok, akik oly házat bírnak, mely legalább 105 (akkori) forintnyi évi tiszta jövedelem után rovatott meg házbéradóval. A műveltségi cenzus tovább bővül, választói jogot kapnak az 1848. évi törvényben felsoroltakon túl az okleveles gazdák, okleveles erdészek, okleveles bányászok és az okleveles kisdedóvók. Választói jogot nem gyakorolhatnak a hadsereg állományában tettleg szolgálók, a pénzügy-, adó- és vámőrség legénysége, a csendőrök és az állami, törvényhatósági és községi rendőrség legénysége. A szavazás nyilvánosan, élőszóval történik, de a választót a szavazásnál irányadólag útbaigazítani vagy rábeszélni nem szabad.

A titkos és kötelező, de nem egyenlő szavazás kora. Végre a nők is szavazhatnak

Az 1938. évi 19. választójogi törvénycikkig mondja ki először, hogy a szavazás minden választásnál titkos. Ugyanakkor kötelező. Kettős szavazati jogot adott – lajstromost és egyéni választókerületit. Egy szavazati joga mindenkinek volt, aki a törvényi feltételeknek megfelelt, de kettő is lehetett, ha magasabb követelményeknek is megfelelt. Például lajstromos választókerületben országgyűlési képviselő választójoga van annak a férfinak, aki életének 26. évét betöltötte és annak a nőnek, aki életének 30. évét betöltötte. Egyéni választókerületben ehhez a férfinak is be kellet töltenie a 30. életévét. Nőknek és férfiaknak is elegendő volt a 26. év, ha középiskolát végezett. Vagy egyéni választókerületeket minden vármegyében kellett alakítani, de a törvényhatósági jogú városok közül csak azokban, amelyek a törvény hatálybalépésekor érvényben levő választókerületi beosztás szerint egy képviselőt választanak. Így volt ahol csak lajstromos, volt ahol lajstromos és egyéni választókerületi szavazata is volt a választóknak. A választójog tehát nem volt egyenlő. Ugyanakkor szavazhatott a gazdasági cseléd is, ha legalább négy év óta ugyanannál a munkaadónál vagy ugyanabban a gazdaságban volt alkalmazva. A választhatósághoz választójog és a betöltött 30. életév volt szükséges.

… és a háború után

A világháború után a nemzetgyűlési választásokról szóló 1945. évi VIII. törvény alapján a nemzetgyűlési képviselőket a pártok választókerületi lajstromain általános, titkos, közvetlen, egyenlő és községenkénti – eddig ugyanis a szavazókörök egybeestek a választókerületek központjaival – választójog alapján kell megválasztani. További 50 képviselőt kell választani a pártok országos lajstromai alapján. Az így megválasztott nemzetgyűlés első ülésén, megalakulása előtt további 10 képviselőt választ tagjai közé az ország szellemi és közéleti vezető személyiségei közül. A választáson csak olyan párt vehetett részt, melynek részvételi jogát – a párt céljainak, vezetőinek és összetételének demokratikus szempontból való megvizsgálása alapján – az Országos Nemzeti Bizottság megállapította. És persze megint voltak kizárások a választójogból. Az olyan szervezetek, egyesületek, pártok tisztségviselői (a vonatkozó rendelet 25 ilyen szervezetet sorol fel), aki ellen a népbíróság marasztaló ítéletet hozott, vagy aki ellen a népügyészség vádiratot bocsátott ki, illetve aki a törvény hatálybalépésekor rendőrhatósági őrizetben, magyarul internálva volt. Nemzetgyűlési választójoga volt minden magyar állampolgárnak, aki huszadik életévét betöltötte, de elég volt a 18. életévét betöltenie annak, aki a németek vagy fasiszták elleni harcban fegyveresen részt vett és ezt az Országos Nemzeti Bizottság az előterjesztett bizonyítékok alapján igazolta.

A Hazafias Népfront kora

Az 1966. évi III. törvény alapján az országgyűlési képviselőjelöltre a Hazafias Népfront tett javaslatot. Az ezt módosító 1970. évi III. törvény szerint – bár a jelölőgyűléseket továbbra is a Hazafias Népfront szervezi -, a jelöltekre javaslatot tehetnek a Hazafias Népfront és a társadalmi szervezetek, az üzem dolgozóinak közössége mellett bármely választópolgár. Mindkét törvény lehetővé tette több jelölt indulását is. Az 1983. évi III. törvény mondja ki, hogy a választópolgárok jelölő gyűlései minden választókerületben két vagy több személyt jelölnek. Innen számíthatjuk tehát a kötelező többes jelölést. Így kerülhettek be a parlamentbe un. spontán jelöltek. Mindhárom törvény esetében a jelölő gyűléseken a választókerület lakosain kívül a választókerület területén levő vállalatok, szövetkezetek, hivatalok, intézmények dolgozóinak képviselői is részt vehettek, illetve ezeken a helyeken is rendeztek jelölőgyűléseket. Jelölt az lett, aki a jelölőgyűlésen megjelent választók egyharmadának a szavazatát megkapta és nyilatkozott arról, hogy a jelölés mellett a Hazafias Népfront programját is elfogadja. Egy választó több jelöltet is támogathatott.

A rendszerváltás kora

A rendszerváltás végképp eltörölte az addigi választójogi szabályokat, összhangban az alkotmány módosításával. Ahogyan a jelenleg hatályos 2011. évi CCIII. törvény is az Alaptörvénynek megfelelően alaposan átírta az 1989. évi törvényt. Szinte rá sem ismerni.

Forrás: Werbőczy István Hármaskönyve; Kemény István: Az országgyűlés szervezetének történeti kialakulása az ősszervezet korától napjainkig; www.1000ev.hu – Ezer év törvényei