Hát már nem megint a köztársasági elnök? Most éppen az Európai parlament tagjainak 2014. évi választását tűzte ki. Mégpedig május 25-re. A Hirdetmények is megjelentek már az utcákon. Hasonlítanak az országgyűlési képviselőválasztás hirdetményére, mégis mások. Hogy miben? Nézzük csak!
Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint 98,97-ről 100-ig eljutni. Ez előbbi a választás után közvetlenül összeszámolt szavazatok %-os aránya. És hogy mikor lesz 100 százalékos a feldolgozottság? A választókerületek szavazatainak teljes feldolgozására a szavazást követően legalább egy hetet várni kell. A listás eredmény megállapítására legkésőbb a szavazást követő tizenkilencedik napon kerül sor. Szóval egy darabig – ahogy mondani szokás – még billeghetnek a körzetek és az eredmény. Mit csinálnak addig a szavazatszámlálók, a kormány, a parlament és a képviselők?
A címben idézett dal szerint az, aki átbújik a léc alatt, velünk jöhet. Az országgyűlési képviselőválasztásokon azonban van egy két léc, ami fölött kell áthaladni. Mik az új szabályok? Vannak-e fordulók, küszöbök? Hogy kell az eredményt kiszámolni? Április 6-án eldől az országgyűlés sorsa, estére mind az egyéni, mind a listás képviselők mandátumot szereznek. Aztán majd a választás eredményének megállapítása után megtudjuk, hogy ki, illetve melyik párt mennyit. Ki megy tovább a limbo-hintón?
A Nemzeti Választási Iroda Hirdetményének következő része a szavazással kapcsolatban ad tájékoztatást. Korábbi, az országgyűlési választásokról szóló cikkeinkben többször érintettük már a szavazási módokat. Egy látványkonyhában minden a szemünk előtt van. Ebben a cikkben összefoglaljuk, hogy ki, hol, hogyan szavazhat. De lássuk előbb a tudnivalókat, aztán azt, hogy hogyan szavazhatunk.
A választások alkalmával már hagyomány, hogy a pártok, jelöltek országos vagy helyi szinten etikai szabályokat fogalmaznak meg, elsősorban a kampányban követendő magatartással szemben. A választások során követendő magatartást az állam is szabályokba foglalja, megszegőit bünteti, a választási eljárásról szóló törvény is részletes szabályokat fogalmaz meg – lásd erről korábbi, Kampánykiskáté című cikkünket – és ennek megszegőit bírsággal fenyegeti. Jogszabály és etika, mi a különbség?
A jól végzett munka fejében az egyéni választókerületi képviselőjelöltek és az országos listát állítani képes pártok, nemzetiségek az államkasszához fáradhatnak. Az egyéni jelöltek fix összegre jogosultak, a pártok és nemzetiségiek számára a költségvetés támogatási alapot határozott meg, amelyhez viszonyítva a pártok az egyéni jelöltek számának, a nemzetiségiek a nemzetiségi kvóta arányában részesülnek támogatásban.
Amíg a kampány a szemünk előtt zajlik – lásd az előző cikket -, addig az államigazgatás berkeiben aprólékos háttérmunka folyik, amiről alig-alig értesülünk. Maximum sajtóhírekből, ha egy-egy porszem kerül a fogaskerekek közé és például rosszul nyomtatnak ki ajánlóívet, vagy téves tájékoztatás jelenik meg a külföldön szavazás helyszínéről, vagy időpontjáról. Pedig a gépezet zakatol. Több mint nyolcmillió polgárt tájékoztat, adatait kezeli a rendszer, nem is beszélve a jelöltekről és a pártokról.
Most a kampány szóról ne az eredeti jelentése – mező, táborozás, hadjárat – jusson eszünkbe, hanem a választás. Bár, manapság a táborozás és hadjárat talán nem is áll olyan messze a valóságtól. Ajánlásgyűjtők táboroznak itt is, ott is, a hadjáratot pedig házról házra, plakátokkal, szórólapokkal, aktivisták szétküldésével vívják. Ez már maga a kampány. Nehéz lenne úgy továbblépni a jelöltajánlásról – lásd előző, Választás lépésről lépésre III. – Megint jönnek, becsöngetnek… című cikkünket -, hogy szó nélkül hagyjuk a választási kampányt. Mik a legfontosabb tudnivalók? Kérdezz-felelek.
Most Ugorgyunk! – ahogy az öreg Pósalaky úr mondaná – egyet és a Nemzeti Választási Iroda Hirdetményén a soron következő névjegyzék helyett vegyük előre az ajánlást. Négy éve még azt írtuk volna a címben, hogy … kopogtatnak. Akkor még ugyanis ajánló szelvényeket – nickname: kopogtató cédula – gyűjtöttek a képviselőjelölteknek. Ezekben a napokban aláírásgyűjtők járják be a választókerületeket, az ajánlóívekre aláírásokat gyűjtők.
Mielőtt tovább olvasnánk a Nemzeti Választási Iroda Hirdetményét, poroljuk le egy kicsit történelmi tanulmányainkat. Ahogy az előző cikkben – Választás lépésről lépésre I.- láttuk, ma a választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos. Minden nagykorú – 18. életévét betöltött – magyar állampolgár választó és választatható. Választójogunk gyakorlása saját szabad elhatározásunkon alapul. Ez nem mindig volt így. Erről szól ez a cikk.