Választás lépésről lépésre I. – Alapjogok

Bizonyára sokan találkoztak már az utcán a Nemzeti Választási Iroda Hirdetményével, amely az országgyűlési képviselők megválasztásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat tartalmazza. Ebben a cikksorozatban ezt a Hirdetményt vesszük végig lépésről lépésre. Olvassuk együtt! Előbb azonban tisztázzunk a választásokkal kapcsolatos néhány alapfogalmat. Lássuk először az Alaptörvényt!

Választó és választható

A választási rendszer sarokköveit Magyarország Alaptörvénye jelöli ki. Eszerint minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen. Más szavazások esetében látni fogjuk, hogy választó és választhatóság nem mindig esik egybe, illetve van, hogy ezt csak a helyi szinten gyakorolható (pl. Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkező, illetve a Magyarországon menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert személyek esetében). Ugyanis sarkalatos törvény (olyan törvény, amelynek elfogadásához és módosításához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges) a választójogot vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez, a választhatóságot további feltételekhez kötheti. De maradjunk most az országgyűlési képviselők megválasztásánál.

Választójog és szavazás

A másik sarokkő, hogy az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, választáson választják. Vegyük akkor sorba:
Általános választójog azt jelenti, hogy mindenkinek van szavazati joga Magyarországon, aki nagykorú. A választójogból csak bíróság zárhatja ki. Ez nem mindig volt így, de erről majd a következő cikkben.
Egyenlő röviden azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanannyi szavazata van és ez azonos értékű mások szavazati jogával. Az országgyűlési képviselőválasztáson ez tulajdonképpen két szavazatot jelent. A magyarországi lakóhellyel rendelkező választópolgárok egy egyéni választókerületi jelöltre és egy pártlistára szavazhatnak. A névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplő választópolgár egy egyéni választókerületi jelöltre és a nemzetiségének listájára, ennek hiányában egy pártlistára szavazhat. A magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgár egy pártlistára szavazhat. Szóval nem lehet olyat csinálni, hogy miután leadtuk a szavazatunkat, visszamegyünk és kérünk még egy szavazócédulát, mert eszünkbe jutott még valami. De az sem fordulhat elő velünk, hogy a mi szavazatunk kevesebbet vagy többet ér, mint másoké. Az egyenlőséget nyilván a választókörzetek kialakításával is támogatni szükséges, hogy közel azonos számú polgár válasszon meg egy képviselőt.
Közvetlenül szavazni annyit tesz, hogy a szavazatunkat közvetlenül a jelöltre illetve a listára adjuk le. Nem kell senkit megbíznunk azzal, hogy majd ő legyen jogosult szavazni. Egyes országokban – pl. az Egyesült Államokban – ismerik és alkalmazzák a közvetett szavazást is. A polgárok ilyenkor első lépésben a választási megbízottra (elektor) szavaznak és ő lesz jogosult a tényleges szavazásra. A közvetlenség nyilván személyességet is jelent. Nem kell, de nem is bízhatunk meg mást azzal, hogy menjen már el helyettünk szavazni, töltse ki és dobja be a szavazócédulánkat. És el sem kérhetik tőlünk, hogy majd szavaznak helyettünk. Ezt támogatja a választási eljárásról szóló törvény azzal, hogy meghatározott feltételek mellett külképviseleten, illetve levélben is lehet szavazni. Egyedül a mozgóurna – tehát amikor házhoz jön a szavazatszámláló bizottság – iránti kérelmet lehet meghatalmazott útján is benyújtani.
A titkosság azt jelenti, hogy nem kerülhet nyilvánosságra a szavazatunk. Az a mi dolgunk. A szavazófülkében egyedül vagyunk és a szavazatunkat zárt borítékban adhatjuk le, név nélkül. Szavazáskor saját belátásunkra, meggyőződésünkre vagyunk bízva, senki nem befolyásolhat abban bennünket, senkinek nem kell számot adnunk arról, hogy kire szavaztunk.
És mindezeket a választáson kell megtennünk, tehát nem juthat eszünkbe bármikor, hogy na most elmegyünk és szavazunk egyet. Ezzel a szándékunkkal meg kell várnunk a választásokat.

Miért éppen április?

A harmadik sarokkő a választás napjának meghatározása. Az Alaptörvény szerint az országgyűlési képviselők általános választását a köztársasági elnök tűzi ki.
Normális menetben az országgyűlési képviselők általános választását az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani. Hogy e két hónapon belül pontosan mikor, erről dönt a köztársasági elnök és tűzi ki a pontos időpontot. A választást úgy kell kitűznie, hogy a magyarországi szavazás napja a kitűzés napját követő hetvenedik és kilencvenedik nap közé essen. És a szavazást vasárnap kell megtartani.
Idén a a köztársasági elnök a legkorábbi időpontot választotta. A választásokat hagyományosan vasárnapi napra szokták tenni, hogy a lehető legtöbb választópolgár részt tudjon azokon venni. Ezt most a törvény is szavatolja. A kötelező szavazási rendszerekkel – lásd később – szemben a szakirodalom ezt un. szavazásbátorító tényezőnek nevezi. Ilyen továbbá az is, hogy a törvényben meghatározott esetekben levélben vagy külképviseleten is lehet szavazni.
Az általános választás kitűzésének négy éves ciklusától – most nem számolva a megismételt, vagy az időközi választásokkal – az Alaptörvény szerint két esetben lehet eltérés. Egyrészt, ha az Országgyűlés kimondhatja feloszlását, másrészt, ha köztársasági elnök a választások egyidejű kitűzésével feloszlatná az Országgyűlést, kivéve a rendkívüli állapotot, vagy a szükségállapotot. Bár ez utóbbira két esetet is felsorol az Alaptörvény, ez a köztársasági elnök számára lehetőség és nem kötelezettség. Az Országgyűlés súlyát jelzi, hogy a feloszlott vagy feloszlatott Országgyűlést rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács, szükségállapot idején a köztársasági elnök is összehívhatja. Alapesetben az Országgyűlés feloszlásától vagy feloszlatásától számított kilencven napon belül új Országgyűlést kell választani. Ilyenekre – bár az elmúlt ciklusban voltak törekvések a parlament feloszlatására – eddig nem volt példa.

… és egy kis kitekintés

Európai Uniós tagságunk óta negyedik sarokkőnek mondhatjuk a választásokkal kapcsolatban (is) az Európai Unió jogának való megfelelést. A közös uniós szabályok keretein belül a választásokat minden ország a saját törvényei szerint bonyolítja le. Dönthet például arról, hogy nyitott, részben nyitott vagy zárt listás rendszert alkalmaz-e, illetve listás szavazás esetén megállapít-e bejutási küszöböt. De az nem lehet magasabb öt százaléknál. Magyarországon pont ennyi, de például Ausztria a 4 %-os küszöb mellett döntött. Ez azt jelenti, hogy amelyik párt nem éri el a küszöböt, az nem jut listás mandátumhoz.

A választási korhatár általában a betöltött 18. életév. De például Ausztriában 2007. óta 16 év a korhatár. Magyarországon be kell tölteni a 18. életévet, hogy választók és választhatók lehessünk. De a választással kapcsolatban már 17. éves korunktól lehetnek jogaink. A központi névjegyzék tartalmazza a választójoggal a nagykorúság hiánya miatt nem rendelkező, de a tizenhetedik életévét betöltött, magyarországi lakcímmel rendelkező polgárnak az adatait is. Sőt, a még nem nagykorú polgár a tizenhetedik életévének betöltését követően maga is kérheti a névjegyzékbe vételét, például ha nem rendelkezik magyarországi lakcímmel. A kérelem benyújtásakor önállóan tehet jognyilatkozatot.

A választásokon való részvétel általában nem kötelező. Kivéve Belgiumban, Cipruson, Görögországban és Luxemburgban. Ezekben az országokban aki nem szavaz, az jogilag törvényt sért. Belgiumban a nem szavazás büntetést von maga után, de például Cipruson nincs büntetés. Olaszországban nem kötelező szavazni, ott viszont állampolgári kötelesség.

Bár Magyarországon pl. az 1938. évi választójogi törvénycikk kötelező szavazást írt elő – erről, és a magyarországi választások történetéről majd a következő cikkben -, és az elmúlt időszakban is voltak törekvések a kötelező szavazás bevezetésére, ma a választójogunk gyakorlása saját szabad elhatározásunkon alapul.

Forrás: www.valasztas.hu; Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.); 2013. évi XXXVI. törvény a választási eljárásról; www.europarl.europa.eu;
Kép forrása: valasztas.hu