Laborlelet II.

Kedves ismerősöm tágra nyílt szemekkel tanulmányozta a laborleletét. Próbált kiigazodni az ismeretlen elnevezések, a referenciaértékek és a megcsillagozott tételek között. Nem ment. Azt hiszem, nincs egyedül ezzel. Neki szántam segítségül ezt a kis összeállítást, de azt hiszem, más számára is hasznos lehet.

Az itt következő tartalom az internetről származik, bárki számára elérhető. Forrásai a http://www.webbeteg.hu; www.hazipatika.com; www.informed.hu; centrumlab.hu; www.macosz.hu; www.eletforma.hu oldalak. Az egyes címeknél szereplő leírások az ezeken az oldalakon található tartalmak szerkesztett, rövidített utánközlései.

Nem közlünk referenciatartományokat – ami azt mutatná, milyen határok között kell mozognia az egyes értékeknek. Egyrészt a különböző oldalakon különböző referenciatartományok szerepeltek, másrészt eltérések lehetnek az egyes laboratóriumok által használt mértékegységek között. Eltérő referenciatartományok vonatkozhatnak természetesen a felnőttekre és a gyermekekre, egyes esetekben a nőkre és a férfiakra is, pl. a vörösvértestek esetében. A referenciatartományokat különben is mindenki megtalálja a saját laborleletén.

A cikk az eredeti laborleletben lévő meghatározások sorrendjében halad. Az első rész a Vérkép címszóig lévő elemeket veszi számba, a második rész – Laborlelet II. – a Vérkép címszó alá sorolt elemeket ismerteti. Nem közöl a vizsgálattal kapcsolatos technikai információkat – pl. hogy mikor szükséges éhgyomri vizsgálat – és nem ad semmiféle tanácsot. Tájékoztat. És ahogy mondani szokták, minden továbbival kapcsolatban „kérdezze meg kezelőorvosát, vagy gyógyszerészét.”

Vérkép

Fehérvérsejt

A fehérvérsejtek a szervezet védekező rendszerének tagjai, a csontvelőben termelődnek, a vérben és a nyirokutakban keringenek. Feladatuk az idegen anyagok (baktériumok, vírusok) elpusztítása. Nem csak a fehérvérsejtek számát, hanem egyes – részben más-más feladattal bíró – fajtáinak arányát is mérik és értékelik a vizsgálat során.
Nem specifikus vizsgálat, hanem a teljes vérkép része. Fertőzés, gyulladás, bizonyos tumorok, valamint egyes kezelések (például sugár- vagy kemoterápia) mellékhatása esetén mutat emelkedett vagy csökkent értéket.
Ha értéke a normál tartománynál alacsonyabb, csökken a szervezet fertőzésekkel szembeni védekezőképessége. A fehérvérsejtek száma csökkenhet vírusfertőzések, autoimmun-betegségek, sugárkezelés, mérgezések és számos gyógyszer hatására.
A fehérvérsejtek száma növekedhet bakteriális fertőzések, gyulladásos állapotok, köszvény, pajzsmirigy-túlműködés hatására. Az extrém magas fehérvérsejt-szám a csontvelőműködés zavara, leukémiás megbetegedés gyanúját veti fel.

Neutrofil granulocita (szemcséket tartalmazó sejtek)

A neutrofilek adják a fehérvérsejtek 2/3-át. A kórokozó bekebelezésével, lebontásával illetve toxikus anyagok kibocsátásával vesz részt, főleg a gennykeltő baktériumokkal szembeni védekezésben.
Mivel a csontvelőben képződő sejtek, ezért ha a csontvelő károsodik, csökken a neutrofilek és egyéb csontvelőben termelődő sejtek képzése.
Ha fokozódik a csontvelőben a neutrofil granulociták képzése: leggyakrabban fertőzésekben, leginkább bakteriális gyulladásokban, leukémiában fordul elő.

Limfocita

A limfociták a fehérvérsejtek egyik nagy csoportját képezik, 20-40 %-át alkotják. Ezek a nyirokszervekben képződő sejtes elemek, melyek a véráramban és a nyirokrendszerben keringenek, miközben a szervezetet folyamatos ellenőrzés alatt tartják.
A limfociták egyes típusai hosszú ideig maradnak életben, melynek köszönhetően az immunrendszer emlékezni képes a régebben megismert antigénekre, melynek köszönhetően bizonyos betegségekkel való újrafertőződéstől védelmet biztosítanak.
A limfociták száma különböző betegségekben csökkenhet: HIV, heveny gyulladásos megbetegedések, egyes autoimmun kórképek (SLE). A szervezetet érő különböző eredetű súlyos stressz.
Limfocitaszám emelkedéssel főleg vírusfertőzések során találkozhatunk, de egyes bakteriális fertőzésekben, pl. TBC is előfordul.

Monocita

A monociták a fehérvérsejtek egy csoportját alkotják, annak 4-6 %-át képezik. Feladataik közé tartozik a fehérvérsejtek többi fajtájával együtt, a szervezetbe jutott kórokozók, idegen anyagok megsemmisítése, a daganatsejtek elpusztítása, melyeket az ún. sejthez kötött immunválasz keretein belül látnak el.
A monociták értékének emelkedésével leggyakrabban vírusok vagy baktériumok által okozott fertőzésekben (infekció) találkozhatunk, általában a fertőzés végét vagy krónikus fertőzést jelez.
Az alacsony monocitaszám okai a csontvelőt érintő megbetegedések

Eozinofil granulocita

Az eozinofil granulociták a fehérvérsejtek egyik csoportját alkotják. A csontvelőben képződnek, az érési folyamat befejeződését követően a vérkeringésbe jutnak. Szerepüket az allergiás reakciókban és néhány fertőzéstípus elleni védekezésben töltik be. Legnagyobb koncentrációban a nyálkahártyában fordulnak elő.
Emelkedett eozinofilszámmal leggyakrabban allergiás reakcióban (túlérzékenységi reakció) pl. asztma találkozhatunk. De allergiás választ kiváltó gyógyszerek is eozinofiliát okoznak pl. penicillinallergia esetén. Szintén nagyon gyakori az eozinofilia a gomba- és parazitafertőzésekben pl. bélférgesség. Egyes fertőző betegségekben – kanyaró, skarlát, vérhas – is előfordul az eozinofilia.
Alacsony eozinofil számmal ritkán találkozhatunk pl. Cushing-szindrómában és stresszre adott válaszreakcióban. A mai ismereteink szerint a normál tartománynál alacsonyabb eozinofilérték semmiyen problémát nem okoz, mivel az immunrendszer többi eleme átveszi az eozinofil granulociták szerepét.

Bazofil granulocita

A bazofil granulocita a fehérvérsejtek egyik típusa. A csontvelőben termelődő sejtes elemek, melyek feladata az allergiás reakciók kiváltásában, a sebgyógyulásban, az immunvédekezésben van.
A bazofil granulociták száma emelkedett lehet a pajzsmirigy alulműködése esetén (hipotireózis). Szintén magas bazofilszám észlelhető a csontvelőt érintő betegségekben.
Bazofilszám csökkenéssel találkozhatunk a pajzsmirigy túlműködése (hipertireózis) és az ennek következtében kialakult tireotoxikus krízis következtében, fertőzések kezdeti stádiumában, hosszú ideig alkalmazott szteroid terápia esetén, súlyos betegségekben, melyek stressz-választ váltanak ki: emésztőrendszert érintő fekélybetegség, szívinfarktus, vérzéssel járó állapotok.

VVT (vörösvértest)

A vörösvértestek a vér oxigénszállításért felelős alkotórészei. A csontvelőben képződnek, onnan a vérbe jutva a tüdőben felveszik az oxigént, melyet a haemoglobinhoz (Hgb) kötve szállítanak a verőereken (artériák) át a szövetekbe. A nők vvt száma alacsonyabb, mint a férfiaké.
Normálisnál alacsonyabb szint esetén csökken az oxigénszállító kapacitás, a szervezetben oxigén hiányos állapot (hypoxia) alakul ki. Ennek következménye a fáradékonyság, a sápadtság. Súlyosabb esetben csökken a munkavégző képesség és akár nehézlégzés, fulladás is megjelenhet.
Normálisnál alacsonyabb értéket mérünk, ha csökkent a képződés, vagy ha fokozott a pusztulás a vérerekben. Csökkent képződés oka lehet a csontvelő nem megfelelő működése. Csökken a képződés krónikus veseelégtelenség, hiányos táplálkozás esetén is (vas, folsav, B12-vitamin bevitel nem elegendő). Alacsonyabb vvt számot észlelünk nagyobb mennyiségű vér elveszítését követően (gyomor-bélrendszeri vérzés, traumás vérvesztés, menstruációs vérvesztés).
Ha értéke a normálisnál magasabb: vérbő arc (plethorea) és végtagok, fokozott rizikó a vérrögösödés (thrombosis) kialakulására. A magas VVT szám krónikus szívbetegségre, krónikus tüdőbetegségre utalhat. Ilyenkor az oxigénhiány miatt fokozódik a vvt termelés. Magasabb szint fordul elő csontvelői túltengés esetén. Magas VVT szám megfigyelhető kiszáradás esetén is (relatív, hiszen csak a vér besűrűsödése miatt mérnek magasabb vvt számot). Vvt szám emelkedés észlelhető nagy magasságban élők szervezetében is (a szervezet így ellensúlyozza a csökkent légköri oxigén kínálatot)

Hemoglobin, Haemoglobin

A hemoglobin a vér oxigénszállító molekulája. Mennyiségének csökkenése a vérszegénység.
A hemoglobin a vér festékanyaga, mely a vörös vértestekben található. Az oxigén a vérben a hemoglobinhoz kapcsolódva szállítódik a tüdőből a szövetek felé. A vizsgálat a hemoglobin mennyiségét méri a vérben.
A vizsgálat vérszegénység, valamint egyes ritkább, a hemoglobin mennyiségének megnövekedésével járó betegségek felismerésére alkalmazható.
Ha értéke a normál tartománynál alacsonyabb, az a vérszegénység, a vér oxigén-szállító kapacitásának csökkenése fáradékonyságot, szédülést, fülzúgást, látászavarokat, menstruáció-kimaradást okozhat.
Az alacsony hemoglobinszint legtöbbször vérszegénység, a csökkent vörösvértest-szám következménye, melynek hátterében általában vérvesztés, vashiány, B12-vitamin, illetve folsav hiánya áll.
A hemoglobinszint emelkedett lehet olyan állapotokban, mely a vörösvértestek koncentrációjának emelkedésével jár: kiszáradás, vörösvértest-túltermelés, egyes tüdőbetegségek, hegyvidéki tartózkodás.

HCT, HTK – Hematokrit

A hematokritérték a vérben lévő szilárd véralkotók (ún. alakos elemek: vörösvértestek, fehérvérsejtek, vérlemezkék) aránya.
A vizsgálat vérszegénység, valamint a vörösvértestek számbeli növekedésével járó állapotok (vérképzőszervi betegségek, egyes tüdőbetegségek, illetve tartósan magasban élők szervezetében) felismerésére alkalmazható.
Ha értéke a normál tartománynál alacsonyabb, annak oka lehet a vörösvértestek csökkent termelése (vérképzőszervi betegségek, vashiány), illetve azok fokozott vesztése, például vérzések nyomán.
A szilárd véralkotók aránya csökkenhet vérvesztés (menstruációs vérzés, gyomor-bélrendszeri vérzések, sérülések, illetve műtétek után), krónikus betegségek, daganatos betegségek és terhesség esetén.
Magas értéke a vér folyékonyságának csökkenését, keringési betegségek (infarktus, agyvérzés) veszélyének növekedését okozza.
A hematokritérték emelkedett lehet olyan állapotokban, mely a vörösvértestek mennyiségének emelkedésével (pl. tüdőbetegségek, tartós magassági tartózkodás stb.) vagy a plazma térfogatának csökkenésével jár (pl. kiszáradás hányás, hasmenés, csökkent folyadék-bevitel miatt).

MCV

A vörösvértestek átlagos térfogatát adja meg, mely a rutin vérkép vizsgálat része, de önmagában nem értékelhető paraméter. Emelkedett értéke azokban a betegségekben, amelyek a VVT-k átlag feletti méretével járnak (B12 és folsavhiány, alkoholizmus, egyéb kórképek). Alacsonyabb szintjével idült vérvesztés, nem elegendő bevitel, felszívódási zavar, tumorok esetén találkozhatunk.

MCH

Egy vörösvértestre számított hemoglobinmennyiség, mely a rutin vérkép vizsgálat része, de önmagában nem értékelhető paraméter. Emelkedett értéket macrocyter anaemia okozhat, melynek megaloblastos (B12 vitamin metabolizmus zavarai, a folsav anyagcsere zavarai, a Lesch-Nyhan szindróma) és nem megaloblastos formái (vérképzőszervi rendellenességek pl. myelodysplasia, kemoterápia, egyes májbetegségek, pajzsmirigy rendellenességek. Alacsonyabb értékkel microcyter anaemia kapcsán találkozhatunk: vashiány (idült vérvesztés, nem elegendő bevitel, felszívódási zavar), hemoglobin rendellenességével járó kórképek.

MCHC

A vörösvértestek átlagos hemoglobinkoncentrációját adja meg, mely a rutin vérkép vizsgálat része, de önmagában nem értékelhető paraméter. Emelkedett értékkel az ún. spherocytosis nevű betegségben (vörösvérsejtek szerkezeti rendellenességei miatt a periférián gömb (sphaerocyta) alakot vesznek föl). Alacsony szintet macrocyter anaemia (B12 vitamin metabolizmus zavarai, a folsav anyagcsere zavarai, a Lesch-Nyhan szindróma, vérképzőszervi rendellenességek, kemoterápia, egyes májbetegségek, pajzsmirigy rendellenességek), idült vérvesztés okoznak.

Trombocita

A trombociták a véralvadásban résztvevő véralkotók. Számuk csökkenése vérzékenységhez vezet. A vérlemezkék (thrombocyta) a véralvadásban játszanak szerepet: a vérben keringve az érfal sérülése esetén összecsapódnak és eltömeszelik az érfalon kialakuló hámhiányt.
A vizsgálat része a rutin vérkép vizsgálatnak; a fokozott vérzékenységgel vagy éppen fokozott vérrög-képződéssel járó betegségek elkülönítő vizsgálatában van jelentősége.
Ha a vérlemezkék száma jelentősen lecsökken, vérzések jelennek meg. Ezek általában apró vérzések, a szájnyálkahártyán, a fogínyen, valamint a bőr enyhe sérüléseknek kitett felszínein (lábszárak).
A vérlemezkék száma a csökkent termelődés vagy a fokozott lebomlás következtében csökkenhet, de az okok lehetnek vérképzési zavarok, a vérszegénység egyes formái immunbetegség (vérlemezke ellenes immunreakció), bizonyos gyógyszerek szedése, lépmegnagyobbodás is.
A magas vérlemezke-szám következtében is kialakulhat vérzéshajlam, elsősorban enyhébb orrvérzés, sérülés helyén véraláfutás, gyomor-bélrendszeri vérzés formájában. A magas tromobocitaszám más betegségek egyik tünete, így azok kezelendőek.
A vérlemezkék száma idült gyulladásos betegségek, egyes daganatok, vérzés, vashiány következtében emelkedhet.

MPV – mean platelet volume

Az MPV érték a vérlemezkék (trombociták) méretére, a vérben az átlagos térfogatukra jellemző érték. Az MPV érték a csontvelőben történő trombocita termelés mértékét tükrözi. A trombociták a vérpályában keringő alkotóelemek, a véralvadási folyamatban játszanak szerepet: az érfal sérülése esetén összecsapzódva elzárják az érfalon keletkezett szövethiányt. A vérlemezkék átlagos térfogatának meghatározására már a rutin laborvizsgálat keretein belül is sor kerül.
A fokozott vérlemezke képzés oka, lehet, ha az érrendszerben a vérlemezkék nagy mértékű pusztulása/felhasználódása, amely eredményeképpen a csontvelő a hiány pótlása végett, fokozott mértékben termeli a trombocitákat.
Alacsonyabb az MPV érték, ha a csontvelő veleszületett vagy másodlagosan elszenvedett károsodása következtében nem képes a vérlemezkék előállítására, vagy a fokozott igénynek a kimerülése miatt, nem tud eleget tenni.

RDW – Red blood cell Distribution Width

A vörösvértestek (VVT) a vöröscsontvelőben képződő alakos elemek. Feladatuk a vérben az oxigén szállítása. Általában közel egyforma méretű és alakú sejtek, átmérőjük kb. 6-8 mikrométer, azonban egyes kórképekben előfordul, hogy változatos méretben és alakban lesznek jelen a vérkeringésben. A vörösvértestek hasonlóságának (homogenitás) vagy különbözőségének (heterogenitás) a mérésére szolgál az RDW paraméter, hivatalos megfogalmazásban, a vörösvértestek eloszlási szélességét jellemzi. Az RDW meghatározására a rutin laborvizsgálat keretein belül kerül sor.
Magasabb RDW érték azt jelzi, hogy a vérkeringésben lévő vörösvértestek megjelenése (méret, alak) nagyfokú eltérést mutat: B12 vitamin- és folsav hiánya, hemolitikus anémia (a vörösvértestekre jellemző 120 napos élettartam jelentősen lerövidül néhány hétre vagy napra), májbetegségekben, a talasszémia nevű betegség egyik formájában is emelkedett RDW.
Az alacsony RDW érték azt jelenti, hogy a vörösvértestek megjelenése az egészséges szervezetben megtalálhatónál sokkal nagyobb hasonlóságot mutatnak, vagy egyformán túl nagyok vagy egyformán túl kicsik. Ez bekövetkezhet alkoholizmus vagy B12 és folsav hiánya során.

Képek forrása: hir.ma; http://hu.wikipedia.org/wiki; http://lathatatlansarvar.freeblog.hu